!!!TELJES!!! Kriptókirály és a lapp Enigél (Riga Crypto şi lapona Enigel)

Romániai érettségizőknek bizonyára jól jön. (: Én személy szerint nem mindig értek egyet a magyar fordítással ebben az esetben... de ez lehet azért van, mert nem éppen mai fordításról van szó. ^^

Románul, ékezetes formában itt találjátok meg.
Akkor nézzük a Riga Crypto şi lapona Enigel c. verset magyarul:

Ion Barbu: Kriptókirály s a lapp Enigél

-ballada-

Regős, bú ért, párásabb még

Mint bontott óbor a mennyegzőn,

Ipam-uram-nászajándék

A zsák, szalag s áttört szövet közt -,

Túlmakacs lantos, egy kérést,

Egy tágabb dalra tégy próbát bár,

Mondd el a lapp Enigélt és

A gombanép Kriptó királyát!

-Háznagy násznagy!

Nyelvem perzselte vendégséged,

De dalát elmondanám csak

Kriptó királynak s Enigélnek!

-Mondd, igricem,

Hisz tüzesen mondtad a múlt nyáron;

Ma húnytan mondd, szép csndesen

Szobámban e nász-bontáson.

*

Folyóágyban, föld kövérjén,

Gyűjtögetni hol nagyerdő hív

Uralkodott a spongyák népén

Kriptó király, a rejtező szív,

Öröklét trónon, (szín-harmat, mintha!)

-Spongyái mégis tudni vélték,

Hogy várja egy vargánya nimfa

Az ifjúság-kút-szegélyén.

De hóvirág és ibolya

Gonoszan bújt elő, s gyalázta

Magtalannak lepiszkolva,

Amiért nem szökött virágba.

-Jég országba száműzötten

Vele egyidőben élt,

Csöndben, aprón, állatbőrben

Egy lapp lány, neve Enigél.

Telelőről legelőre

Haladt esztendőre rénje,

Hűs légen át, csak dél iránt

S a nyers mohán pihenni szállt

Hol Kriptó a rét vőlegénye.

Három réteg hűvösségen

Elszenderült, zöldet pihegve,

Míg mellinél taron kikélt

A király, kit herélt kisért,

Jött, hogy gyümölccsel környékezze:

-Enigél, Enigél,

Íme, édességet hoztam.

Nézd, eprek, kedvesek,

Vedd el, töltsed tarsolyodba.

-Mellhez állt, tar király,

Köszönöm Kegyelmednek.

Ám megyek szedni szebb

Frissebb epret, völgybe, lennebb!

-Enigél, Enigél,

Gyűlnek fények, fogy az éjjel,

Hogyha épp szedni mész

Kezdjed, kérlek, mindjárt velem!

-Leszednélek, lágy király…

Hajnal táncoltatja fényét

És még nedves vagy, sovány,

Félek, kettétörsz korán:

Hadd el. Várj, amíg megérnél.

-Megérni, Enigél,

Nagyon szeretnék, ám a Naptól

Száznyi álom, merő vér,

Elválaszt. Rőt, nagy, haragvó,

Folt rajt szinte foltot ér.

Hadd, feledd őt, Enigél

Hűvös, friss álomban alvón!

-Kriptó király, Kriptó király

Szavad mint egy átok-pengét

Döfted belém, szívemig fáj!

Engem elrettent az árnyék,

Mert ha télben is alkottak

És sógot a jegesmedve

A vak árnyból, ahogy bomlad

A bölcs Naphoz hajlok egyre.

Hó alatt a jég-mécseknél

A pólusom egy álmot álmod.

Súlyos tál, drága, zöld szegély:

Aranytál vizsgálja az álmot.

A bölcs Napnak hajtok térdet,

Mert kút mellkasban a lélek,

És az a fehér kör uram csak,

Mely ott a lélek-kútban lappang.

A Napnál a kör megnövekszik;

Az árnyak csak a húst növesztik,

És álom a hús, lohad, apad,

De szélben, árnyban újra dagad…

Vékonyan, szépen beszélt

Az igaz lapp lány, Enigél,

De az idő, lám, csak nem várt

S immár a Nap mostan fent állt

Égre kilökve, gyűrűként.

-Sírj, túl-jó-rendes Enigél!

Kriptó, a gombanép királya

A csípő fényt hogyan is állja?

Könnyedén kibomlik, kitér

Lásd, Enigél,

Hogy álljon az árny oldalára…

De a Nap tűző gyűrűként

Áttükrözte benne a mélyt;

Tízszer villant, nem törődve,

Tükrözött a kopasz bőrre.

És keserült az édes zamat,

Elrejtett szíve kettéhasadt;

Tíz élő jel-pecsét felé

Vörös olaj és méreg lé

Lövellt átok mélyből elé;

Mert tűrni sok napfényt nehéz lett

Az erdei nyers csiperkének,

Mert a lélek kút csak annak:

Az embernek, öreg vadnak,

Ám úgy éri a gyengébbet

Az eszme, mint egy pohár méreg.

Akár a bolond Kriptó királyt

Kinek szívét elmarta láng,

Hogy elborultan jobbra-balra

Ment egy királyibb alakkal

A Babérral-Sárkányvérrel

Hogy aranyát szórnák széjjel,

Szétszórják, jusson vándorbotra

S a Beléndek mennyasszonnyal

Császárságát gyakorolja.

Isa