Románul, ékezetes formában itt találjátok meg.
Akkor nézzük a Riga Crypto şi lapona Enigel c. verset magyarul:
Akkor nézzük a Riga Crypto şi lapona Enigel c. verset magyarul:
Ion Barbu: Kriptókirály s a lapp Enigél
-ballada-
Regős, bú ért, párásabb még
Mint bontott óbor a mennyegzőn,
Ipam-uram-nászajándék
A zsák, szalag s áttört szövet közt -,
Túlmakacs lantos, egy kérést,
Egy tágabb dalra tégy próbát bár,
Mondd el a lapp Enigélt és
A gombanép Kriptó királyát!
-Háznagy násznagy!
Nyelvem perzselte vendégséged,
De dalát elmondanám csak
Kriptó királynak s Enigélnek!
-Mondd, igricem,
Hisz tüzesen mondtad a múlt nyáron;
Ma húnytan mondd, szép csndesen
Szobámban e nász-bontáson.
*
Folyóágyban, föld kövérjén,
Gyűjtögetni hol nagyerdő hív
Uralkodott a spongyák népén
Kriptó király, a rejtező szív,
Öröklét trónon, (szín-harmat, mintha!)
-Spongyái mégis tudni vélték,
Hogy várja egy vargánya nimfa
Az ifjúság-kút-szegélyén.
De hóvirág és ibolya
Gonoszan bújt elő, s gyalázta
Magtalannak lepiszkolva,
Amiért nem szökött virágba.
-Jég országba száműzötten
Vele egyidőben élt,
Csöndben, aprón, állatbőrben
Egy lapp lány, neve Enigél.
Telelőről legelőre
Haladt esztendőre rénje,
Hűs légen át, csak dél iránt
S a nyers mohán pihenni szállt
Hol Kriptó a rét vőlegénye.
Három réteg hűvösségen
Elszenderült, zöldet pihegve,
Míg mellinél taron kikélt
A király, kit herélt kisért,
Jött, hogy gyümölccsel környékezze:
-Enigél, Enigél,
Íme, édességet hoztam.
Nézd, eprek, kedvesek,
Vedd el, töltsed tarsolyodba.
-Mellhez állt, tar király,
Köszönöm Kegyelmednek.
Ám megyek szedni szebb
Frissebb epret, völgybe, lennebb!
-Enigél, Enigél,
Gyűlnek fények, fogy az éjjel,
Hogyha épp szedni mész
Kezdjed, kérlek, mindjárt velem!
-Leszednélek, lágy király…
Hajnal táncoltatja fényét
És még nedves vagy, sovány,
Félek, kettétörsz korán:
Hadd el. Várj, amíg megérnél.
-Megérni, Enigél,
Nagyon szeretnék, ám a Naptól
Száznyi álom, merő vér,
Elválaszt. Rőt, nagy, haragvó,
Folt rajt szinte foltot ér.
Hadd, feledd őt, Enigél
Hűvös, friss álomban alvón!
-Kriptó király, Kriptó király
Szavad mint egy átok-pengét
Döfted belém, szívemig fáj!
Engem elrettent az árnyék,
Mert ha télben is alkottak
És sógot a jegesmedve
A vak árnyból, ahogy bomlad
A bölcs Naphoz hajlok egyre.
Hó alatt a jég-mécseknél
A pólusom egy álmot álmod.
Súlyos tál, drága, zöld szegély:
Aranytál vizsgálja az álmot.
A bölcs Napnak hajtok térdet,
Mert kút mellkasban a lélek,
És az a fehér kör uram csak,
Mely ott a lélek-kútban lappang.
A Napnál a kör megnövekszik;
Az árnyak csak a húst növesztik,
És álom a hús, lohad, apad,
De szélben, árnyban újra dagad…
Vékonyan, szépen beszélt
Az igaz lapp lány, Enigél,
De az idő, lám, csak nem várt
S immár a Nap mostan fent állt
Égre kilökve, gyűrűként.
-Sírj, túl-jó-rendes Enigél!
Kriptó, a gombanép királya
A csípő fényt hogyan is állja?
Könnyedén kibomlik, kitér
Lásd, Enigél,
Hogy álljon az árny oldalára…
De a Nap tűző gyűrűként
Áttükrözte benne a mélyt;
Tízszer villant, nem törődve,
Tükrözött a kopasz bőrre.
És keserült az édes zamat,
Elrejtett szíve kettéhasadt;
Tíz élő jel-pecsét felé
Vörös olaj és méreg lé
Lövellt átok mélyből elé;
Mert tűrni sok napfényt nehéz lett
Az erdei nyers csiperkének,
Mert a lélek kút csak annak:
Az embernek, öreg vadnak,
Ám úgy éri a gyengébbet
Az eszme, mint egy pohár méreg.
Akár a bolond Kriptó királyt
Kinek szívét elmarta láng,
Hogy elborultan jobbra-balra
Ment egy királyibb alakkal
A Babérral-Sárkányvérrel
Hogy aranyát szórnák széjjel,
Szétszórják, jusson vándorbotra
S a Beléndek mennyasszonnyal
Császárságát gyakorolja.
Isa
